A hőcserélőket széles körben használják a kőolaj-finomító iparban, és fontosságuk magától értetődő-. A hőcserélő berendezések hasznosítási hatékonysága közvetlenül befolyásolja a finomítási folyamat általános hatékonyságát, valamint az üzemeltetési költségeket. A statisztikák azt mutatják, hogy a hőcserélők a vegyi üzemek építési projektjeibe történő teljes beruházás hozzávetőleg egy-ötödét teszik ki. Következésképpen a hőcserélők felhasználási hatékonysága és élettartama olyan kritikus témák, amelyeket érdemes mélyrehatóan megvizsgálni. A hőcserélő meghibásodásának okainak elemzése feltárja, hogy a korrózió az elsődleges hibás; Valójában a hőcserélők korróziója széles körben elterjedt és átható probléma. A korróziós probléma hatékony megoldása tehát egyenértékű a hőcserélő meghibásodásának alapvető kiváltó okának kezelésével.
Korróziógátlók: Az elsősorban kromát alapú korróziógátlókat általában hűtővízrendszerekben alkalmazzák. A kromát ion anódos (folyamat) inhibitorként működik; megfelelő katódos inhibitorokkal kombinálva kielégítő és gazdaságilag életképes korrózióvédelmi eredményeket ad.
Kromát-cink-polifoszfát: A polifoszfátokat fémfelületek tisztítására való képességük és korróziógátló-tulajdonságaik miatt használják. A polifoszfátok részleges hidrolízisen eshetnek át ortofoszfátokká, amelyek viszont reakcióba léphetnek kalciumionokkal, és nagy kolloid kationokat hoznak létre, ezáltal gátolják a katódos folyamatot.
Kromát-cink-foszfonát: Ez a módszer hasonló a fent említett megközelítéshez, azzal az eltéréssel, hogy a polifoszfátot nátrium-foszfonáttal helyettesítik. Az aminometilén-foszfonátok különösen alkalmasak olyan alkalmazásokhoz, ahol a pH-érték magasabb, mint a polifoszfát -alapú rendszerekre jellemzően előírtak. Az aminometilén-foszfonátok hatékonyan megakadályozzák a vízkőképződést, és szabályozhatják a kalcium-sók kiválását, még 9-es pH-értéknél is.
Kromát-Cink-Hidrolizált poliakrilamid: Ez a rendszer a hidrolizált poliakrilamid -kationos kopolimer- diszpergáló hatását használja ki, hogy megakadályozza vagy gátolja a vízkő és szennyeződések képződését.
Elektrokémiai védelem: Ez a megközelítés magában foglalja mind a katódos, mind az anódos védelmi technikák alkalmazását. A katódos védelem egy külső egyenáramú áramforrás felhasználását jelenti, hogy a berendezés fémfelületét katóddá alakítsák, ezáltal biztosítva a védelmet. Ezt a módszert azonban nagy energiafogyasztás és jelentős működési költségek jellemzik. Az anódos védelem ezzel szemben magában foglalja a védelmet igénylő hőcserélő csatlakoztatását egy külső áramforrás anódjához; ez a folyamat passzív filmréteg kialakulását idézi elő a fém felületén, ezáltal biztosítva a korrózióvédelmet.
